Néhány éve egyik ismerősömmel folytatott beszélgetés során került szóba, hogy Magyarország jövője finoman szólva is bizonytalan, ezért mi lenne, ha a jövőnket egy másik országban építenénk fel? Akkor túlzásnak tartottam a gondolatmenetet, mivel a válság előbb-utóbb majd csak véget ér, korrupt politikusok pedig mindig voltak és lesznek is. Azóta viszont eltelt 3 év és ma már sokkal sötétebbnek látom a jövőt.

Első rész.

Sose gondoltam volna, hogy egyszer komolyan elgondolkozom azon, hogy elhagyjam az országot ahol születtem és felnőttem csak azért, mert nem tetszik ami itt folyik. Most viszont úgy érzem, hogy egyre jobban közelítek ahhoz a ponthoz, amikor előveszem a bőröndömet és megindulok a határ felé. Ezért úgy gondoltam összeszedem, hogy mik az érveim a magyar jövő kilátástalansága és az ebből következő ország elhagyása mellett. Lássuk:

Gazdaság

• Mondjon bárki bármit, Magyarország a gazdasági válság óta egyre lejjebb csúszik a gödörben. Még akkor is, amikor más országok már kifelé másznak belőle - sőt sokan már elismerésre méltó fellendülést élnek meg. A magyarországi gazdaságpolitika a válság előtti kormányok idején is csapnivaló volt (vagy nem is volt), de ami az elmúlt bő 4 éve folyik az már a hozzá nem értés magasiskolája. 2010 óta gyakorlatilag rossz döntéseket (16%-os SZJA, euró árfolyam bedöntése) még rosszabbakkal próbálnak leplezni (magánnyugdíjpénzek elvétele) és amikor az államkassza (évente több alkalommal is) a kiürülés közelébe van, akkor kivetnek valami különadót (bank, reklám, távközlési, stb.), amivel megnyomorítanak olyan szektorokat, amelyek a borzalmas gazdasági viszonyok ellenére is képesek pénzt termelni.

• A munkanélküliség mértéke botrányos, a számadatokat viszont sokféle módon lehet kozmetikázni.
  • Kezdjük ott, hogy foglalkoztatottnak minősül mindenki, aki az adott héten legalább 1 órát olyan munkával töltött el, amivel jövedelemhez jutott. Egyetlen egy óra! Tehát, ha valaki jövő héten kiáll az aluljáróba szórólapozni egy órára 500 forintért, az már foglalkoztatottnak minősül. Az, hogy ezzel nem keres igazi jövedelmet, nem járul hozzá sem a nyugdíj-, sem az egészségkasszához az már senkit sem érdekel.
  • A közmunkaprogrammal is emberek százezreit címkézték át foglalkoztatottá. Ezek az emberek gyakorlatilag filléreket keresnek és azt is csak addig, amíg az állam képes lesz évente kemény milliárdokat kiadni ezekre a munkákra. Ezeknek az embereknek használható oktatásra van szükségük és igazi munkahelyekre, nem kaszálhatnak ennyien egy életen át árokpartot.
  • Gyakorlatilag nincsen érezhető munkahelyteremtés, mivel a külföldi tőkeerős vállalkozások elkerülik az országot. Az EU pénzeket látványberuházásokra használják fel (pl. főterek, önkormányzatok, templomok, focipályák felújítása), ahelyett, hogy oktatásra, továbbképzésre és munkahelyteremtésre vagy infrastruktúra fejlesztésre fordítanák.
  • Az elmúlt években az állami szektorba több tízezer embert vettek fel - érezhetően nem az eszük miatt. Szintén sok tízezer ember hagyta el az országot, akik bár külföldön jutnak munkához, mégis hozzáadják őket a foglalkoztatottak számához, mintha ez így rendben lenne.
• Egész gazdasági ágazatokat alakítanak át annak érdekében, hogy bizonyos érdekköröket előnyös helyzetbe hozzanak. Ott van a trafikmutyi, a szerencsejátékmutyi és a földmutyi, hogy csak a lényegesebbeket említsem. Amellett, hogy haverok jó helyzetbe kerültek, a korábbi trafikosok, földművesek, dolgozók százai és ezrei veszítették el megélhetésüket, emellett az ezen szektorokból származó adóbevételek csökkentek. Szintén sokan kerültek lapátra azoktól a vállalatoktól, amelyeket válság- és különadókkal ajándékoztak meg.
• A vasárnapi zárva tartás egy hihetetlen baromság, mégis úgy tűnik, hogy be fogják vezetni. Emiatt nőni fog a munkanélküliség, visszaesik a boltok forgalma, ami tovább lassítja az amúgy is stagnáló gazdaságot. Csak azért, hogy a haverok boltjainak jobban menjen. Ha meg sikerül kiűzniük a külföldi boltokat, akkor meg magyar boltok monopolhelyzetben majd jól megdrágítják az árakat.
• A magyar közigazgatás és adórendszer bürokratikus, túlbonyolított, nehézkes és lassú dolog, amit csak megfelelően kitömött borítékok tudnak megolajozni. Gyakorlatilag mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ország alkalmatlan legyen egy vállalkozás elindítására vagy külföldi vállalkozások betelepülésére. Nyugaton a hatóságok mindent megtesznek, hogy az emberek vállalkozásokat alapítsanak, amivel munkahelyeket teremtenek, idehaza viszont minden vállalkozót agyonbírságolnak, mert csak.

Belpolitika

• A politika 2010 óta teljesen egyoldalúvá vált, hiszen a kormánypárt mellett gyakorlatilag nincsen ellenzék. Amit ma ellenzéknek hívunk (DK, Jobbik, LMP, MSZP, stb.) az egy töketlen csürhe. Se szervezettség, se program, se jövőkép, semmi. Az hogy néhol nyertek néhány képviselőhelyet/polgármesteri posztot tulajdonképpen a véletlen műve. Az elmúlt bő négy évben semmi érdemit nem voltak képesek az asztalra tenni, a választások előtt folyamatosan egymás és önmaguk lejáratásával voltak elfoglalva. Ezek után bármelyikükre is rábíznánk az országot? Ugyan már... Ki kell mondani: az Orbán-kormányra ma egyik ellenzéki párt vagy összefogás sem képes életképes alternatívát nyújtani.
• A FIDESZ működése pedig azért borzaszt el, mert a pártban a még megmaradt mérsékelt politikusokat egész egyszerűen elhallgattatják vagy kirúgják, ha nem hajlandóak beállni a sorba és vakon követni a pártvezetést, bármilyen hülyeséget is kövessenek el. Egész egyszerűen nem marad olyan ember, aki az ország jövőjét fontosabbnak tartaná a saját egyéni céljainál (persze ez az ellenzékre is igaz).
• A magyar jogrendszer kiszámíthatatlan. Hétfőn A-t mondanak, kedden már B-ről nyújtják be a törvényjavaslatot, szerdára a C-t fogadják el, majd csütörtökön az egészet visszavonják. Ha pénz kell az "államkasszába", akkor különadókat vetnek ki, a sikeres vállalkozásokat államosítják, tönkre adóztatják vagy törvényekkel ellehetetlenítik. Csoda, hogy évek óta nem jön külföldi vállalat Magyarországra, viszont egymás után zárnak be?

Külpolitika

• Megdöbbentett, hogy az Orbán-kormány első intézkedései között volt az EU/IMF kiebrudalása, aminek semmilyen gazdasági indoka nem volt. Pont abba az IMF-be rúgtunk bele, ami anno megmentett minket az államcsődtől, valamint abba az EU-ba, ami 10 éve dönti bele a pénzeket Magyarországba. Ez oda fog vezetni, hogy a jövőben egy újabb gazdasági válság esetében már nem fogunk tudni számítani külső segítségre, ami könnyen bedöntheti az országot.
• Az eleinte erős orosz-ellenesség (pl. Moszkva tér átnevezése, MOL részvények bármi áron történő visszavásárlása) egyik pillanatról a másikra olyan fokú orosz-barátságba csapott át, ami nagyon veszélyes. A kormány szépen lassan hozzáköti magát egy olyan katonailag agresszív Oroszországhoz, ami külpolitikailag egyre inkább elszigetelődik és fokozatosan gazdasági válságba süllyed. Emellett az oroszok fogják építeni Paks kettőt, ami az országot évtizedekre el fogja adósítani. Most Orbán szívesen kifizet alsó hangon 12 ezer milliárdot (az elvett nyugdíjpénzek több, mint négyszerese) az oroszoknak Paksért, amikor ezt a szocialisták akarták megtenni, akkor meg fel volt háborodva.
• A Keleti nyitás egy nagy kudarc. Az alapötlet az volt, hogy Magyarország pénzt szerez olyan országoktól, akik nem firtatják annak felhasználását. Ezek az országok gyakorlatilag gazdagabb diktatúrák (Azerbajdzsán, Kína, Öböl-monarchiák, stb.), amik ideális pénzforrásoknak tűntek az EU/IMF helyébe. Ebből persze a látványosnak sem mondható diplomáciai körök után nem lett semmi, hiszen ezek az országok sem fognak pénzt adni csak azért mert nekik van bőven. Mindezalatt volt persze aknára futás (pl. Baltás-gyilkos szabadon engedése).
• Magyarország az elmúlt években magára haragította az összes fontosabb szövetségesét, amit semmivel nem volt képes kompenzálni. Amerikától kezdve Nyugat-Európán át a szomszédos országokig mindenkinek tele van velünk a töke és ezt a tudtunkra is adják. Orbán gyakorlatilag évről évre egyre kevesebbet utazik kétoldalú állami találkozókra. Normális külföldi állam/kormányfővel már nemigen találkozik, leszámítva a kötelező EU/NATO gyűléseket, inkább keleti diktatúrákba szeret ellátogatni, valamint előadásokat tart az illiberális demokráciáról. Demokratikus vezetők már egész egyszerűen nem tekintik partnernek, mivel évek óta a nyugati demokratikus világot temeti és a keleti autoriter/diktatórikus rendszerek felé kacsintgat.

Tehát adott egy ország, ami gazdaságilag egy helyben toporog, sőt más országokhoz viszonyítva egyre jobban lemarad, emellett politikailag elszigetelődik. Tényleg érdemes lenne maradni?