Az oroszok az elkövetkezendő években dollár tízmilliárdokat fognak költeni az új űrközpontjuk megépítésére és talán még többet az űrprogramjuk felfuttatására. Itt az új űrverseny, nem kellene kimaradni.

50 milliárd dollár rengeteg pénz egy űrközpont létrehozására, így jócskán jut majd belőle mindenre. Az amerikai NASA éves költségvetése jelenleg 17 milliárd dollár, ami tényleg harmada az orosz űrközpont költségeinek, de ha azt vesszük, hogy az oroszok ezt évek alatt költik el, akkor az összeg már nem is olyan nagy. 2015-ös elkészüléssel számolva ez évente szintén 17 milliárd dollárra jön ki, ha meg a 2018-as beüzemelést vesszük alapul, akkor pedig már kevesebb, mint évi 9 milliárd dollárról beszélünk.

Az új űrközpont egyrészt propaganda célokat szolgál, amivel el lehet terelni az orosz átlagemberek figyelmét a belső problémákról és felidézik a "dicső" Szovjetunió idejében virágzó űrprogram sikereit. Másrészt hadi célokat is szolgál, hiszen a hidegháború idejében zajló űrversengésnek is a fegyverkezés volt az alapja. Újabb rakéták, technika, űrbázis, holdbázis...

Az oroszok az elmúlt 2 évtizedben lemaradtak az űrkutatás terén, hiszen a MIR óta nem értek el jelentős sikereket és a mai napig a szovjet időkből megmaradt eszközparkot használják (tény, hogy ez jól jön nekik, hiszen jelenleg a Nemzetközi Űrállomást is csak ezekkel lehet megközelíteni). Emellett bár csigatempóban, de az USA folyamatosan fejlesztéseket eszközöl, bár a NASA költségvetését csökkentették az elmúlt években. Az amerikaiak helyett sokkal inkább oda kell figyelni a kínaiakra, akik már 2003-ban sikeresen küldtek embert a világűrbe és vagyonokat költenek a fejlesztésekre, idén már a holdra akarnak robotot küldeni. Kína belépésével India is észbe kapott és 2016-re tervezik ember űrbe küldését.

A többi ország még csak távlatokban gondolkodik emberrel végrehajtott űrprogramról: Irán 2017, EU 2020, Japán 2025. Ezek a programok bizonytalanabbak, hiszen különféle okok folytán az űrkutatás nem élvez olyan előnyt, mint a Kína, Oroszország, vagy az USA esetében.

Olyan nagyszabású programok pedig, mint például a Mars utazás még a távlatokba vész, mint a 70-es években ma is azt mondják, hogy olyan 30 év múlva lesz lehetséges. Nagy kérdés lesz, hogy melyik ország lesz képes embert küldeni a vörös bolygóra. Lehetséges, hogy az ilyen hatalmas költségigényű küldetéseket nem egy ország, hanem több finanszírozna közösen, ami főképp a kisebb államoknak válna hasznára. De ha több ország is küld embert a Marsra még mindig megmarad a kérdés, hogy melyik ország szülöttje lép először a bolygóra?

Az űr felfedezése mindenképpen fontos az emberiség számára, így kimaradni belőle rossz döntés. Magyarország saját űrügynökségét nem lehet összehasonlítani a gazdagabb államokéval, egyetlen lehetőségünk, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) tagjává váljunk és közös erővel érjünk el sikereket.

Magyarország 2003-ban írt alá együttműködést az ESA-val. A teljes tagság feltétele egy 5 éves program teljesítése, ami után az állam csatlakozhat az ESA-hoz teljes tagként (vagy ismét megkezd egy 5 éves programot). 2008-ban Magyarország nem vált teljes jogú taggá (míg a vele egy időben induló Csehország a teljes jogú tagság mellett döntött), ehelyett egy újabb 5 éves programba lépett be, ami idén jár le. Azóta már Románia (2011) és Lengyelország (2012) is teljes jogú taggá vált. Jó lenne tudni, hogy idén ősszel teljes jogú taggá válunk, vagy még jobban lemaradunk...